Minden hegyet szeretünk, de a Zempléni-hegység hazánkban tényleg a legromantikusabb.
Panorámakép a Kis-Milic kilátóból
A hegység legmagasabb csúcsa, a Nagy-Milic (895 m) csak néhány száz méterre van a Kis-Milic kilátótól. Valamikor, évtizedeken keresztül, a Nagy-Milic volt az Országos Kék Túra (OKT) keleti végpontja - ami azért is érdekes, mert a csúcs a trianoni csehszlovák-magyar határra esik, és a határ megközelítése még az akkor barátinak számító országok (ebben az esetben az egykori Csehszlovákia) esetében sem volt kockázatmentes vállalkozás.
Illetve, a csúcs nem esik pontosan a határra. Ugyanis a legmagasabb pont - még ha néhány centiméterrel is - már szlovák oldalon van, ahová anno egy, a győztes hatalmakhoz illő oszlop került.
Itt most a magyar oldalon állunk, velünk szemben a határkő (M - Magyarország), mögötte a hegység legmagasabb pontján, egykor csehszlovák, ma szlovák oldalon álló obeliszk.
Az obeliszk Magyarország felé néző oldala. A jól láthatóan kézzel festett magyar nemzeti színek eddig senkit nem zavartak, a Nagy-Magyarország felfestés már igen.
Szorgos kezek próbálták eltüntetni a Nagy-Magyarország felfestést az obeliszkről, részleges sikerrel. Egyszerre szomorú, szánalmas és elkeserítő, hogy két szomszédos, egyazon társadalmi, politikai és katonai szövetséghez tartozó, ugyanazon demokratikus elveket valló ország polgárai ilyen gyermeteg harcokat vívnak egymással.
Ez a Nagy-Milic határkő a magyar oldalról (M) nézve. A következő képen elmagyarázzuk, hogyan kell érteni.
Átmentünk a szlovák oldalra (S) (kérdés: Csehszlovákia 1993-as szétválása után kicserélték a csehszlovák határköveket szlovákra? Már csak a felirat miatt is. Nagyon úgy tűnik.)
Most tehát szlovák oldalról nézzük, és rájövünk, hogy a határkő tetején található két rovátka (nyíllal jeleztük) azt mutatja, hogy ettől a határkőtől melyik irányba megy tovább a határ vonala a következő (30-50-100 méterre lévő) határkőig.
Ezek nem vicces dolgok, ilyenek miatt már szomszédháborúk is kitörtek.
Az OKT Hollóháza felől a csúcs előtt kb. 500 méteren, a csúcs után, Füzér felé kb. 300 méteren halad pontosan a határon (az ösvény ténylegesen a határ szlovák oldalán). A csúcsnál minden turisztikai szolgáltatás - asztal, padok, információs tábla, tűzrakó hely - a szlovák oldalon van.
Elkezdjük keresni az ígért kilátót, amelyik a csúcson sehol nincs, hanem néhány száz méterrel odébb, néhány méterrel lejjebb, ráadásul nem is jelzett kitérővel: Károlyi-kilátó a Kis-Milicen. Tiszta Bakony-érzés: hegyoldalba épített, több tízmilliós, pazar építmény.
Eddig senki nem adott rá választ, mi az értelmes indoka hegyoldalakba épített, félpanorámás, ám sok tízmillióba kerülő kilátóknak? Miért nem lehet egy kilátót a(z akár néhány száz méterrel odébb fekvő) hegycsúcsokra építeni? Csak a Bakonyban említhetnénk a tési, márkói kilátókat, és ki tudja, hány ilyen van még.
Rákosi vipera?
A szerző gyermekkorát Abaújban töltötte, ennél fogva gyakran megfordult a szomszédos Zempléni-hegységben, anno azt tanulta, hogy a rákosi vipera szereti a Zempléni-hegység napsütötte, kopasz sziklakibúvásait, ezért vigyázni kell, ha ott túrázik az ember. Az OKT napsütötte útvonalán, a Nagy-Milicről levezető sziklás ösvényen, kb. 850 méter magasságban találkozott valamivel. Remélte, hogy most, fél évszázaddal ezután tényleg rákosi vipera, de nem; az első megkérdezett hüllőszakértő szerint egy fiatal Erdei sikló (Zamenis longissimus).
Érdekesség: a rákosi viperát az ötvenes években, Rákosi elvtársra tekintettel, parlagi, vagy rákosréti viperának nevezték át.
Azt gondoljuk, hogy csak hatvan éve volt jellemző a politikai elmebaj? A rendszerváltás utáni első, 1990-es zirci képviselő-testület utcanevek sorát változtatta meg. A javaslatok között volt a Szeptember 6. utca átnevezése is, arra hivatkozva, hogy kommunista ünnep az 1919. szeptember 6-i tatabányai bányásztüntetés résztvevőire leadott csendőrsortűz áldozatainak emléke. Az átnevezést, az utca lakóinak összefogása és fellépése eredményeként, szerencsére sikerült megakadályozni, a Szeptember 6. utca ma is ezt a nevet viseli.
Nem volt ilyen szerencséje pl. a Ságvári utcának, amelyet - "törvényi kötelezettségre" hivatkozva - nevezett át a képviselő-testület öt éve Üdülő utcának. A "törvényi kötelezettség" országos szinten kb. úgy néz ki, hogy számos, önazonosságára büszke település tett nagy ívben rá, és ragaszkodott korábbi utcaneveikhez.
Csak két gyors személyes példa, mindkettő ma is élő, és nincs arra utaló jel, hogy a jogszabályokba burkolt múltátértelmezési akciók megtagadása miatt bármelyik települést törölték volna a térképről:
Röszke, 2015
Martfű, 2018
A füzéri vár
Az elmúlt években hatalmas felújításon esett át. Három éve még állványok és felvonók között, ideiglenes pallókon jutottunk fel, most majdnem teljes szépségében tündököl (de egy rész felújítása még hátra van), és lenyűgöző turisztikai élmény. Hozzáértők szerint kicsit disneyland-esre sikeredett belül, de ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudjuk, mert az OKT-teljesítők jellemzően kevés időt szánnak menet közben a kultúrtörténeti ismeretekben elmélyülésre. Vagyis most nem mentünk fel, a belépődíj egyébként is kemény.
Vágáshuta
A hegységben, jellegénél fogva, sok a szűk, hatalmas erdők rejtette völgyekben épült zsákfalu. Egyikük a tót (szlovák) alapítású Vágáshuta, amelyiknek lokálpatrióta közössége így üdvözli (kedvesen szívélyes felirattal) a látogatókat:
Koós Gábor