A pont két éve indított magashegységi élménybeszámoló-sorozatunkban olyan helyeket és programokat mutatunk be, amelyek igazi magashegységi élményeket nyújtanak, ugyanakkor "átlagos" erőben lévő természet- és látványkedvelők által is teljesíthetők, akár több korosztályos, családos programként is, és Zircről viszonylag könnyen, akár egynapos kirándulás keretében is elérhetők. Ezek a helyek a Kárpát-medencét övező hegyláncokban találhatók (a TÚRA-ZÓNÁban megjelent korábbi beszámolók linkjei a beszámoló végén olvashatók).
A Medve-szurdok (Bärenschützklamm) és a felette magasodó Hochlantsch (1720 m) Stájerország középső részén, az Alpok legkeletibb szélén, a Grác környéki hegyvidéken találhatók. A szurdokot Ausztria legszebb járható vizes szurdokaként említik, 1978 óta védett.
A Medve-szurdokot biztonságos falétrákon és -hidakon járjuk be. Jól megnézve középtájon hat éves útitársunkat láthatjuk (kék dzsekiben), aki a csúcs alatti menedékházig kapaszkodott fel a csapattal együtt saját lábán.
Csúcskereszt a Hochlantschon. A társaságunk fele járt fenn.
Tovább az élményekre, képekre és szervezési tippekre ►
A Medve-szurdok igen népszerű hely, rengetegen látogatják. Ezért is kerestünk olyan időpontot a nyitvatartási időn (május 1. - október 31.) belül, amikor talán kevesebben lesznek. Jól eltaláltuk az október elejei hétköznapot, még az időjárás is kedvezett.
Ha az internetes keresőbe beütjük, rengeteg élménybeszámoló olvasható, rengeteg csodálatos fénykép látható. Válogatni lehet az egy- és többnapos társasutazások között is, az egynaposak 10-12 ezer Ft/fő áron. Mi szándékosan választottuk ismét a saját szervezést, így sokkal rugalmasabbak vagyunk, több eltérő igényt lehet összehangolni, és persze megoszlanak a költségek. Az interneten minden információ megtalálható magyarul is, amelyek birtokában biztonsággal megszervezhetjük utunkat.
Hová kell utaznunk, és hogyan jutunk oda?
A Medve-szurdok bejárásához Mixnitz falucskába kell eljutnunk. Az útvonaltervezők 250-290 km távolságot, 3,25-4,15 óra időt adnak meg Zirctől. A rövidebb időtartam és a hosszabb út a Győr-Wiener Neustadt-Bruck an der Mur megközelítés, mert szinte végig autópálya/autóút. A távolságban rövidebb, időben hosszabb utak közül mi a Szombathely-Oberwart-Hartberg-Birkfeld útvonalat választottuk, mert egy napért nem akartunk tíznapos autópálya-díjakat fizetni (ezen az útvonalon is vannak Ausztriában autóút-jelzésű szakaszok, amelyek azonban nem díjkötelesek), az autópályán nagyobb a kockázata a késlekedést okozó dugóknak, de főként így odaúton érintettük azt a települést (Sankt Jakob - Breitenau am Hochlantsch), ahol sziklamászó útitársunknak ki kellett szállni ahhoz, hogy a Hochlantsch északi oldalát megmászva találkozzon a csapat Medve-szurdokon át felkapaszkodó részével. Fontos azonban, hogy az egyébként kiváló minőségű (mellék)országutakon úgy vesztünk kevés időt az útvonal keresgélésével, ha az internetes útvonaltervezőből kinyomtatott részletes térkép, útvonalleírás, Ausztria-autóstérkép mellett egy figyelmes navigátor is ott ül mellettünk. Az oda-visszaút átlaga (a kevés visszafordulást leszámítva) 260 km és négy és egynegyed óra lett.
Zircről hajnali négykor indultunk és este fél tizenegykor értünk haza.
Milyen útvonalat jártunk be?
Mióta Cseszneken a Kőmosó-völgyben néhány hete átadták az ország első vasalt mászóútjait (Klettersteig), a fél ország idejár, sorba kell állni. Az ennek a sportnak hódolók eddig csak külföldön találtak megfelelően kiépített mászóutakat. Ausztriában Stájerország rendelkezik a legtöbb vasalt mászóúttal, ezek közül sziklamászó útitársunk a Hochlantsch északi oldalán felvezető Frank Scheikl mászóutat választotta ki. Ehhez Sankt Jakob - Breitenau település alsó végén letérünk egy keskeny aszfaltozott útra, amelyen 4 km-t kanyargunk az út végéig, a 990 m magasságban található parkolóig. A sziklamászó innen a térképen piros pontokkal jelölt vasalt mászóúton kapaszkodik aztán fel a Hochlantsch gerincére, nem sokkal a csúcs alá, ahonnan már séta a csúcskereszt. Ő a csúcsról azon az úton ereszkedik le, amelyen a többiek jönnek majd felfelé, útközben találkoznak, és a végén együtt térnek vissza Mixnitzbe a parkoló autókhoz.
A többiek még kb. tizenöt percet autóznak Mixnitzig. Olyan pici település, hogy utcanevek sincsenek, csak házszámok. A táblák mutatják, merre haladjunk a helyenként egyautónyi széles utcán. A faluból kiérve addig megyünk, amíg el nem érjük azt a parkolót, ahol még van üres hely (mi egészen a legfelsőig jutottunk, szerencsénkre egész nap legfeljebb néhány tíz túrázóval találkoztunk az egész úton, alig volt autó). A parkolók számából és méretéből (van futballpályányi is) lehet következtetni, mekkora forgalom lehet itt csúcsidőben.
A parkolóban felszereljük magunkat az egész napos túrára. A felszerelésre vonatkozó javaslatokat érdemes komolyan venni (az egyik utazásszervező javaslatai):
- kis méretű hátizsák
- könnyen és gyorsan fogyasztható élelem (szendvics, gyümölcs, csokoládé, szőlőcukor)
- személyenként 2 liter folyadék
- túrázásra alkalmas, bordázott járófelületű, bokát is védő, vízálló, bejáratott magas szárú bakancs
- réteges, kényelmes ruházat, esőkabát, esőnadrág
- egészségügyi felszerelés
- fejlámpa vagy elemlámpa (ha belecsúsznánk a sötétedésbe lefelé jövetkor)
- pótcipő, pótzokni, váltóruha (a visszaérkezés utánra)
A szurdok környékének részletes térképét is le lehet tölteni (mi pl. ezt használtunk, hogy legyen áttekintésünk), de az útvonalak mindenütt jól jelzettek és táblázottak (németül). A magyar túrázónak szokatlan, hogy a turistajelzések mindenütt egyformák (az osztrák piros-fehér-piros nemzeti színek), az útvonalakat számok jelölik (itt pl. 740, 745, 746), amelyeket azonban csak térképről, vagy az elágazásokban álló irányjelző táblákról lehet megtudni. Távolságadatok egyáltalán nincsenek a táblákon, menetidő-adatok néha, de itt is találtunk ellentmondásokat.
Így néz ki egy turistajelzés. Minden turistajelzés így néz ki.
A Medve-szurdok bejáratáig a 492 m-en található parkolótól kb. két kilométeren 260 métert emelkedünk nagyrészt köves, kisebb szakaszon könnyebben járható murvás úton. Kemény bemelegítő kapaszkodó, útközben egy kis kilátóhely, ahol megkapjuk első élményünket a sziklafalak közé szorult patakról. Van egy kiépített pihenőhely is kis forrással. Sok megállással, pihegővel, háromnegyed óra alatt szuszogunk fel a Medve-szurdok bejáratáig (a fenti térképen kék pontok jelzik ezt a szakaszt).
A szurdok bejáratánál évszázados kis faház a pénztár (házszáma: Mixnitz 5). A felnőtt jegy 2013-ban 3,5, a gyerekjegy 2,6 €. Itt pihenünk egyet, pótoljuk a folyadék- és energiaveszteséget, majd nekiindulunk a szurdoknak, amelyben kb. 1,4 km-en 350 métert emelkedünk a jól kiépített létrákon és hidakon (a térképen zöld pontokkal jelöltük) másfél-két óra alatt. A szurdok utolsó lépcsőjét elhagyva még tíz perc, kb. 1 km utunk és 107 méter emelkedőnk van a Guter Hirte (Jó pásztor) menedékház-fogadóig (házszáma Mixnitz 6, az útvonal ismét kék pontokkal jelölve).
A Guter Hirté-től kb. másfél kilométer többnyire köves út vezet 189 m-rel magasabbra, a Steirischer Jokl menedékház-fogadóig (kék pontok), kb. háromnegyed óra. Itt már előttünk a csúcs, ahová megint csak kb. másfél kilométeren, 322 métert emelkedve jutunk kb. egy óra alatt (kék pontok).
Visszafelé a csúcsról a Steirischer Jokl bő fél óra, onnan megint fél óra a Guter Hirte. Innen már nem a szurdokon keresztül megyünk le (a szurdokban olyan keskenyek a hidak-létrák, hogy szembeforgalom lehetetlen), hanem a sárga pontokkal jelzett Prügelweg-en a szurdok pénztáráig, onnan pedig a már ismert úton a parkolóig. A Guter Hirté-től érdemes két óra lemenetellel számolni (a táblák másfél órát adnak, de ez erősen alábecsült).
A turistautak minőségéről
A mixnitzi parkolótól a Hochlantsch csúcsáig végig turistautakat követünk. A Medve-szurdok falépcsői és -hídjai, valamint összesen talán csak néhány száz méter finomabb murvás, gépjármű közlekedésre is használt útszakasz, valamint még rövidebb havasi gyepszakasz kivételével az utak kövesek, a Hochlantsch gerincén olyan méretben, hogy ott kőről kőre kell átlépnünk. A távolság- és magasságadatokból jól látható, hogy meredek utakról van szó, sok helyen természetes kőlépcsőkön haladunk, szakaszonként (a lefelé vezető Prügelweg szinte teljes szerpentines szakaszán) korlátokkal segítik a kapaszkodást és az ereszkedést. A biztonságos, bokát fogó, jól tapadó cipő nélkülözhetetlen. Ereszkedéskor talán még nagyobb figyelem és óvatosság kell, mert a kövek kicsúsznak a talpunk alól. Igen ajánlatos jó túrabot, bár ez a szurdokban kicsit akadályoz a haladásban, mert ott nincs rá szükség, végig korlátok között lépdelünk.
Élmények és tanácsok a Franz Scheikl vasalt mászóútról
A viszonylag sima autóutat követően szálltam ki a Breitenau felett lévő Zirbisegger parkolóban, ők folytatták útjukat, mivel délnyugat felől indultak a hegyre, nekem viszont északi irányból kellett közelítenem. A parkolóban mínusz 1–2 °C és hatalmas köd fogadott és nem úgy tűnt mint ami múlni akar. A hideg még csak-csak jól jött, hiszen a felfelé vezető erdei földút végig fagyott volt, ezért könnyen és gyorsan lehetett haladni rajta, azonban a szűnni nem akaró köd lehetetlenné tette a nézelődést és értelmetlenné a fényképezést (azért pár képet így is lőttem). Az első szakasz a beszállásig kezdetben egy réten, aztán az erdőben halad, az út egyértelműen kitaposott, turistajelzéssel jól ellátott (száma: 740), a beszállást jelző (TVN / FRANZ SHEIKL / NATURFREUNDE) feliratú táblák minden elágazásban mutatják a helyes irányt. Kb. 1 óra kényelmes gyaloglás után értem el azt a padot, ami beszállás alatt közvetlenül egy kiálló sziklán található és ami valószínűleg pihenésre és a panorámában való gyönyörködésre szolgál, ebben az esetben azonban az is csoda volt, hogy a padot észrevettem. Útközben senkivel nem találkoztam, csupán beöltözés közben ért utol két osztrák srác, de ők mentek is tovább a jelzett turistaúton. A beszállást jelző tábla fölött kicsit meglepődtem, mert előre tekintve a vasalt rész nagy jóindulattal is maximum B-s nehézségűnek volt értékelhető, így a szett használatára nem is volt szükség, azonban az első pár dróthossz után már látható volt, hogy lesznek az előzőeknél izgalmasabb részek is. Az út alapvetően két részből áll, az első, B-C-s nehézségűre értékelhető szakasz, melynek végén ereszkednünk kell 20-30 métert, hogy bele tudjunk szállni a második szakaszba, melynek a C-s nehézséget, az utolsó keskeny gerincen, nagy magasság felett haladó kitett útszakasz adja, alábbi szakaszain ez a rész is inkább B-C-s nehézségű. Az utolsó kitett C-s szakasz a gerinc alatt húzódó bevágásban egyébként kikerülhető, így teljesen kezdők számára is vállalható, biztonságos gyakorlóterep lehet. A teljes út jellemzően az egymással párhuzamosan futó bevágásokban és a köztük lévő gerinceken harántolva halad, a kiépítettsége nagyon jó, a mászás 400 m és 1,5 óra alatt könnyedén teljesíthető, a teljes szintkülönbség a parkolótól a csúcsig 750 m. A mászóútból a kiszállás után a jelzett ösvényt követve értem a csúcskeresztet, ahol elég erős hideg szél és némi napsütés fogadott, a panorámából még ekkor sem látszott semmi. Beírtam a csúcskönyvbe, táplálkoztam, majd fél órás pihenő és vagy 5-6 pár lelkes osztrák kisnyugdíjas szívességből történő lefényképezése után elindultam lefelé nyugati irányba. Útközben összefutottam a család 37,5 %-val, ők éppen a csúcsra igyekeztek, aztán kicsit később beértem a találkozó színhelyéül megbeszélt Wirtshaus Steirischer Jokl (1398 m) hüttébe, ahol a többiek vártak. Mire odaértem, a köd felszállt, így csodálatos látványban és sörökben volt részünk.
Aki most kóstolgatja a biztosított mászás ilyen formáját, annak ideális kezdés lehet ez a klettersteig. Unokaöcsémet, aki most 10 éves, teljes nyugalommal rá merném engedni erre az útra, biztos vagyok benne, hogy simán megcsinálná és élvezné is. Az út tetején lévő kitett rész kivételével semmilyen veszélyesebb szakasz nincs mászás közben, sok mászó esetén van lehetőség előzésre a sok pihenő egyikében vagy alternatív útvonalakon. Kicsit szerencsésebb időjárási körülmények között biztos, hogy felejthetetlen élmény marad mindenki számára, aki megmássza.
A mászás képei
Ez már a csúcskereszt
(Összehasonlításként: a cseszneki mászóutak C-D (Várpanoráma út) és C (Ostromlók útja) nehézségűek.)
Élmények a Medve-szurdokból
Hogy egy kedves ismerősöm szóhasználatával éljek, "besz*rás". Képzeljük el pl. a magyarok által talán jobban ismert Békás-szoros függőleges sziklafalait felettünk, de itt nem hogy aszfaltozott, de még gyalogút sem vezet, hanem a sziklafalba erősített, az itt-ott előforduló sziklapadkákra támasztott fahidakon és falétrákon haladunk, felettünk-alattunk-mellettünk zúg el a patak. A járóosztály három párhuzamos fenyőgerenda, rajtuk keresztben a "lépcsőfokok", emelkedő szakaszokon középtámaszokkal megerősítve, kisgyermek lába sem csúszik át. A hosszgerendák mindenütt a sziklába erősített acéltartókon támaszkodnak fel. Kétsoros korlát többnyire mindkét oldalon - a kisebbek sem tudnak kiesni -, kivéve, ahol az egyik oldal maga szikla. A járóosztály pont egy embernyi keskeny, két hátizsákos már nem férne el egymás mellett, a nálunk gyorsabban haladókat töréspontokon vagy pihenőkben (három ilyet találtunk) engedtük el. Két szembejövővel találkoztunk, már éppen szentségeltünk volna, amikor kiderült, hogy ők a szurdokot fenntartó Osztrák Alpok Egyesület (ÖAV) Mixnitzi csoportjának képviselői (ketten együtt minimum 150 évet tehettek ki), akik igen gyakorlatiasan hátizsákostul kiültek a korlátra a mélység fölé (ahol mi kihajolni is alig mertünk), és elengedtek minket. Hogy mit csináltak? A látogatók hátrahagyott szemetét szedték össze a szurdokból...
A szurdokban haladáshoz mindkét kezünkre szükség van, mert a korlátba kapaszkodni kell, hogy a hidak-lépcsők fokain biztonságban haladhassunk. Fényképezni-filmezni csak úgy lehet, ha megállunk. Ez azt jelenti, hogy feltartanánk az utánunk jövőket (a bejáratnál olvasható tájékoztató tábla 2 m követési távolságot javasol). Ezért is jobb, ha nem csúcsidőben megyünk.
A hidak-létrák teljes biztonsággal járhatók gyermekek és felnőttek számára. Talán csak azok ne próbálkozzanak, akik nagyon tériszonyosak. Az izgalmasabb szakasz ebből a szempontból a szurdok alsó fele.
Jól látható a Medve-szurdok lépcsőinek faszerkezete. Valamikor akkora vizek folytak itt, mint az útitársak feje feletti sziklaperem.
Kis elkerülő, majd ismét egy híd és lépcső
Ez már a békésebb felső szakasz
"Az utolsó híd a patak felett" - tudatja a felirat, innen már csak lépcsők a szurdok oldalában a kiszállásig
Egy szösszenetnyi mozgókép
A Guter Hirte menedékház-fogadó 1209 méteren távolról...
...és egy kicsit közelebbről. A százéves falak kívül és belül végtelen nyugalmat, biztonságot, harmóniát, szerethető hagyományt sugároznak, megfejelve utánozhatatlan osztrák vendégszeretettel.
A Steirischer Jokl sziklák fölé nyúló teraszáról elképesztő panoráma nyílik a 900 méterrel alattunk húzódó völgyre, amelyen keresztül érkeztünk és majd megyünk hazafelé.
A Hochlantsch oldalában védett csemeteként ültetik a madárberkenyét. A csúcs közelében együtt látjuk a kifejlett fa termésének izzó pirosát és a fenyők csúcsára fagyott zúzmarát.
A frissebb útitárs már fent van
Völgykép a Hochlantschról fényképezve. Ekkora köveken lépegetve közelítjük meg a csúcsot.
A csúcskereszt melletti asztalról leolvashatjuk, mi merre hány kilométer
A felhők alól szigetként emelkednek ki az Alpok legközelebbi magas csúcsai
Ki bírja ezt ki?
Igaz, amit a legtöbb útleírás ír: ez egy fárasztó kirándulás. Felfelé is, utána lefelé talán még inkább. De az is igaz, hogy mindenki meg tudja csinálni. Nézzük meg az interneten fellelhető képeket, minden korosztály képviselőit megtaláljuk a látogatók között.
A mi nyolc fős csapatunkból ketten tíz év alatt, ketten hatvan környékén, a társaság fele - mindhárom korosztályt képviselve - a csúcsra is felment. Útközben a két menedékházban kiszállási lehetőségek, aki nem tud/akar tovább jönni, barátságos körülmények között várhatja be a magasabbra törőket, mert ők is ezen az útvonalon jönnek vissza. A mixnitzi parkolótól a Steirischer Jokl-ig tartó több mint 900 méter szintemelkedést a teljes csapat megtette, a hat éves túratárs is. Izomlázra a második naptól számítsunk.
Ennek fejében olyan élményekben van részünk, amelyek nagyon sokáig, talán örökké emlékezetesek maradnak. Önmagában az, hogy kibírjuk, de még ennél is fontosabb, hogy egy napon élünk át szörnyűséges mélységeket és magasságokat, kapaszkodunk sziklafalon, lebegünk felhők és völgyek felett, riasztunk fel muflonokat és gyönyörködhetünk a havasi gyopárban. Nem csak hogy elfeledteti a hétköznapok gondját-baját, hanem elsimít feszültségeket, olyan dolgokról enged beszélni, amelyek az itthoni taposómalomban soha nem jutna eszünkbe. Többet ér egy csapatépítő tréningnél, tíz óra pszichológusnál, és a töredékébe kerül.
Költségek
A legkomolyabb költség a benzin, az előzőekben is említett útvonalaktól függően 520-580 km-re való, plusz magyar és osztrák autópályadíj, ha arra megyünk. Telekocsinál ez négy-ötfelé oszlik. Parkolót nem kell fizetni. A szurdokbelépő (lásd fentebb) 2,6-3,5 euró. A menedékházakban a kávé 2,50, a sör 3 euró körül, egy tál meleg étel már 7 eurótól - hasonlóak a szlovák magashegységi árakhoz. Szendvicseket, ásványvizet, energiapótló apróságokat itthonról vihetünk.
Előzmények
A magashegységi élmények sorozatban eddig ezeken a helyeken jártunk
Linkek az élménybeszámolókhoz:
http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban
http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs
http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane
http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek
Szöveg és felvételek:
- vasalt út: Koós Máté
- többi: KoósG
Élmények: nyolc utazó
Copyright ©Zircinfo.
A zirc.blog.hu oldalon található fotók és szövegek nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználhatók. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.